Miután tegnap minden floppul ment, gondoltam a gép megbarátkozott sorsával. Mit ne mondjak, meglepett, hogy nem áll fel az Ubuntu... Egy kriksz-kraksz kép jött csak be, valószínűleg a bejelentkező ablak akart lenni, de nem jutottam vele semmir. Újraindítottam néhányszor, hátha csak egyszeri eset, de nem oldódott meg magától. Belöktem a Live CD-t a meghajtóba, BOOT FROM ATAPI CD ROM, hajrá. Valószínűnek tartottam, hogy lesz egy helyreállítás menüpont, tévedtem. Újra kiosztottam a partíciókat és kapcsolódási pontokat, úraraktam az Ubi-t.

Félve kezdtem bele a dolgokba, nehogy megint összeomoljon, végül is itt vagyok. Skype, zene és videólejátszók, torrentkliens és miegyéb ismét felrakva, többször újraindítva a gép és probléma sehol. Persze ezt így nem szabadna elkiabálni. Apróbb fennakadások jelentkeznek a programok haználatában, mikor nem jön össze és nem tudod mit művelj. Ilyenkor net, majd imádkozás hogy valaki segít, vagy megleled a probléma megoldását valami leírásban. Az operációs rendszeren múlik mostmár hogyan továb, ha bedől megint, akor jön valami más, ha nem, akkor marad örökre. Édesanyám mikor meglátta és megmondtam hogy minden adat elveszett a gépről, ami a Windowson volt, majdnem sikítófrászt kapott. Nem akarom mondani hogy mindezt majd 100 darab kép miatt... Hiába magyaráztam hogy én 80 giga felbecsülhetetlen értékű adatomnak intettem viszlátot, mikor a partícionálóba léptem. Volt is kiabálás, mikor egy veboldalra nem tudott felmenni, én hiába hajtottam neki hogy az oldal login.php-jében van probléma, meg hogy írja a Firefox is. Sőt, azt sem akarta megérteni hogy semmi baj a géppel, csak a szerveren ment tönkre valami. Végül már azt is el kellett magyaráznom hogy a veboldal egy MÁSIK számítógépről üzemel, a Mozilla pedig csak adatokat kér le, amik alapjám megjeleníti a lapot, ebben pedig nem hibázhat. Végül tökmindegy volt mit mondok, akkor is egy idióta vagyok. Meg önző disznó, de legalább nem szedem tele a gépet vírussal, sőt, már ő sem tudja : ).