Linux, avagy élet a Windowson túl...

Már Ubuntu 9.04 alól pötyögök. Ez főleg egy bakinak köszönhető. Meguntam édesanyám vírus szedő túráit, így letöltöttem az Ubit. Régebben a 7.04-hez is volt már szerencsém, de gyorsan feladtam. Sok mindent tettek a fejlesztők 2 év alatt, ezt már a telepítésnél észrevettem. Főleg a partíciók és a Linux telepítési helyének kérdése fogott meg. Egyszerűen partícióra telepíteni Windows mellé nem engedett. Csak olyan opciót leltem, amivel NTFS-re, közvetlen az XP mellé rakhattam volna. Majd az okos, ügyes informatikus megoldja...

Haladó mód, szeltem magamnak 38 gigát a kis tortából és ezzel pecsételtem meg sorsom. Figyelmetlenségemben leformáztam a Windows-t a gépről. Na, ha már Ext3 a fél vinyó, esély sincs a visszaállításra részemről, akkor kiosztom szakszerűen. Újraindítottam a gépet, bebootoltam lemezről, belőttem a hálózetot ( ez a lépés meglepően gyorsan és egyszerűen ment ), a beépített Mozilla segítségével utánnanéztem az ajánlott telepítési arányoknak és kapcsolódási pontoknak. Párhuzamosan egy másik aztalon a telepítőben követtem az instrukciókat. "Ajánlott a RAM menyiségének megfelelő SWAP, új Ubuntuban CSEREHELY, ha hibernálni is akarsz, akkor a kérszerese!" Ezen nem múlik, 512 mega RAM van a gépemben, akkor 1024 mega SWAP elég lesz. A rendszernek 10-15 gigát ajánlanak, a többi cucc pedig a maradék helyre kerül úgy is. A kapcsolódások: SWAP , ezt érdemes a lemez elejére rakni, így kevesebb a fej útja a programrészek között. / (ez a rendszer partíciója, ez 10 gigát kapott), ezt is az elejére érdemes, közvetlen az előző után, csak ez irányítja a masinát... Végül pedig a /home, ez olyan mint Win alatt a dokumentumok, sőt, saját mappa lesz rajta csak és egy lost+found mappa. Pikk-pakk felpattant a gépre, kidobott egy ablakot hogy rebootoljak, mert szükséges. Megcsináltam, BIOS-ban is beállítottam hogy újra a winchester a fő adatforrás. Na, mondom kimegyek, rágyújtok, addig feláll az új rendszer... Meg ahogy a hülyegyerek elképzelte... Mire felkászálódtam az asztal elől, már a jelszót kérte! Vakartam a fejem, hány másodperces emlékezetkiesésen lehetek túl, mondom mindegy. Egy fél magyar, fél anygol rendszerrel találtam madam szemtől szemben. Eddig hűen harcoltam, megmagyarítom! Megint hálózatállítás, már dobta is az ablakot a nyelvi fájlok telepítéséről. Keresett, telepített, megkérdezte hogy most vagy később szeretném újraindítani a szerkezetem? Huhú, majd most megnézem magamnak ezt a restartot! Rányomtam hogy most, bumm, fekete kép, felugrott egy UBUNTU felírat, egy sáv lemen egy másodperc alatt. Már indult is a rendszer újraállítása, vissza az ubi jel a csíkkal, két másodper, már ugrik is elő a felhasználófelület, és lőn, magyar! Itt szakadt a cérna, kimentem a konyhába, ittam egy kávét, rágyújtottam. Félve jöttem vissza, nehogy magába rántson a mátrix... Programok telepítése/eltávolítása menüben frissítgettem, szedtem le mp3 lejátszót, megleltem az előző Linuxomon használtat, az Audacious-t. Van egy hihetetlen fekete skin, egyszerűen imádom! Rákerestem a régi .avi lejátszómra is, az Mplayer-re, felraktam ezt is. Ennél jobb telepítőfelülettel még nem találkoztam. Minden rendszerezve, a programok külön fülekbe mint például játékok, vagy kellékek. Ha rákattontasz az egyokre, akkor csak az annak a kritériumnak megfelelő telepítőcsomagokat és telepített progikt sorolja fel. Az új programok választását segíti hogy csillagozva van minden. Ugyebár egy csillag az nem épp a leg élhetőbb, öt pedig nagyon is felhasználóbarát. Ha ráklikkelsz egy programra, kiírja az infókat róla. Ha a kis négyzetet bepipálog előtte, elindul a telepítés. Minden már működő cucc előtt ott a kis pipa, ha kiveszed, akkor letörli a rendszerről. Mindezt a neten keresztül. Még szerencse hogy DIGI-m van... Felraktam a Wine Windows emulátort, tesztelgettem, hihetetlen! Kipróbáltam a torrentklienst, nekem tetszik, letisztult és működik szépen. Kicsit bánatos voltam az elveszett adatim miatt, de majd lesznek újak.